Sírni ér
Sosem hittem volna, hogy egyszer vissza fogom sírni azokat az időket, amikor egy éven keresztül nem voltak érzelmeim, teljesen tompa voltam, egy érzelemmentes zombi, aki csak vakon tette egyik lábát a másik után.
Mert amikor újra érezni tudsz, akkor nemcsak a jó jön be. Az ablak kitárul és azon bejön a rossz is.
Ezeket a sorokat most potyogó könnyekkel írom.
Ez ma egy rossz nap, mert két rossz hírt is kaptam, ami az anyagi biztonságomat rendítette meg alapjaiban.
De a gyógyulás nem azt jelenti, hogy többé nincsenek rossz napjaid.
Hanem azt, hogy egy rossz nap már nem ránt magával feltétlenül a mélybe. Talán a gyógyulással sem az a célunk, hogy örökre jól legyünk. Igen, még a jó, 100%-os periódusokban is lehetnek rossz napok. De egy rossz nap nem jelenti azt, hogy visszacsúsztál a depresszióba. Az csak azt jeleneti, hogy volt egy rossz napod. Pont.
Mit tanít nekem ez a rossz nap?
Hogy el kell fogadni, hogy az, hogy jól vagy, nem jelenti azt, hogy ne lennének rossz napjaid.
Ez a mai nap megmutatta nekem, hogy vannak még félelmeim és sérülékeny pontjaim.. Megmutatja, hogy a depresszió bizony nem múlik el nyomtalanul, még rengeteg munkám van abban, hogy ledolgozzam a félelmeim, amit ez a mai nap felszínre hozott.
Mert félek.
Félek attól, hogy mi van, ha ez a rossz nap nemcsak egy rossz nap, hanem a visszacsúszás kezdete? Tudom, hogy nem az, de mi van, ha mégis? Mi van, ha holnap, holnapután is jön még pár rossz hír és az triggerel és elindítja a lavinát és csúszom egyre lejjebb? Vajon elég erős vagyok már ahhoz, hogy ezeket a viharokat kibírjam?
Félek attól, hogy mi van, ha mégsem vagyok elég jó? Ha egyszerűen nem jó, amit csinálok? Ha megint megtörténik az, ami már sokszor, hogy egy dologba befektetett energiámért semmit nem kapok vissza, csak az ürességet?
Félek attól, hogy sosem fogom tudni ledolgozni azt a rombolást, amit a depresszió okozott az önbizalmamban és az önértékelésemben.
De az, hogy ma félek, nem bizonyíték arra, hogy a félelmeim igazak.
De tudjátok mi? Nem adom fel akkor sem. Akkor is elmegyek futni, akkor is csinálom a diétát, akkor is járok terápiába, mert nem adhatom fel. Mert az eddig beletett energia nem tűnik el nyomtalanul. Ez a mai nap egy teszt arra, hogy mennyire stabil a gyógyulásom. Vajon hagyom magam belehúzni a sírásba (ami egyébként egy valid és egészséges reakció) vagy hagyom magam belehúzni a negatív gondolati körökbe, vagy nem hagyom magam és minden erőmmel azon maradok, hogy egy rossz napon is tartsam a rutinjaimat és gondolatilag is próbáljak erős maradni.
Ha kell, ezerszer is elmondom magamnak, hogy egy rossz nap még nem egy rossz élet.
Ha kell, ezerszer is tudatosítom magamban, hogy sírni ér.
Még többre lenne szükséged a gyógyuláshoz?
Ez a blogposzt csak egy töredéke annak, amit az elmúlt 11 évben megtanultam a depresszióval, szorongással és bipoláris zavarral való együttéléséről.
Az „Újra Működöm” könyvben megkapod a teljes rendszert: a legsötétebb napoktól a stabil hétköznapokig. Nem elmélet. Nem motiváció. Hanem az, ami tényleg működik – akkor is, amikor 10%-on működsz.
Több ilyet olvasnál? Iratkozz fel a hírlevélre!
Néha írok. Mindig őszintén.
Nem heti motivációs idézet — hanem valódi levelek a gyógyulásról, az életmódváltásról és arról, ami éppen zajlik. Amikor van mondanivalóm, ott vagyok a postaládádban.