Szabó Ági
Szia, Ági vagyok.
Családi fotós, anya. Erdők * Borok * Gasztro * Fények * Élek.
És tizenegy éve élek depresszióval.
Nem egymás mellett van ez a két mondat véletlenül. Mert sokáig úgy tűnt, hogy az egyik kizárja a másikat — hogy aki depressziós, az nem lehet az, aki örül a fénynek, az ízeknek, a színeknek. Ma már tudom, hogy ez nem igaz. De az utat idáig meg kellett járni.
A történetem
A tizenegy év
Tizenegy éve tudom, hogy depresszióval élek. Egy éve van meg a bipoláris diagnózisom — bár visszanézve az életem sok-sok epizódjára, a jelek már sokkal korábban ott voltak. Csak nem tudtam, mit keresek.
Volt, amikor a felkelés is teljesítménynek számított. Amikor az emésztőrendszerem csatatér volt, és alig mertem enni. Amikor a buszon üres tekintettel ültem, és nem értettem, hogyan képesek mások csak úgy élni. Amikor egy hipomániás epizódban heti hét napot dolgoztam, napi tíz órát, három párhuzamos projekten — és azt hittem, végre jól vagyok.
Nem voltam jól. Csak másképp voltam rosszul.
A fordulópontot a megfelelő pszichiátriai kezelés hozta meg: a gyógyszerek, amelyek mankóként tartottak, amíg az életmódváltás el tudta végezni a saját munkáját. Mert igen, mindkettő kellett. És ma is kell.
Az életem, ahogy most van
Egyedülálló anyaként nevelem a kismakasz fiamat, aki diagnosztizált ADHD-s. Ez azt jelenti, hogy a mi háztartásunkban az idegrendszer nem szokványos működése nem téma, hanem hétköznapi valóság. Megéljük, kezeljük, és közben rengeteget tanulunk egymástól.
Fotósként családokat fényképezek — az igazi pillanatokat, nem a beállított mosolyokat. Talán nem véletlen, hogy engem ez vonz: az, ami valódi. Ha kíváncsi vagy erre az oldalamra is, itt megtalálsz: www.agiszabo.hu
Budapesten élek, egy erdő mellett, ami sokat segített már. A mozgás, a természet, a fény — ezek nem klisék nálam, hanem a minimumprotokollom részei.
Miért írom ezt az oldalt
Nem vagyok terapeuta. Nem vagyok pszichiáter. Tapasztalati szakértő vagyok — abban az értelemben, hogy ezt belülről ismerem, nem tankönyvből.
Az Újra Működöm azért született, mert sokáig kerestem azt az embert, aki őszintén beszél erről. Nem motivációs poszterekkel, nem „csak mozogj többet” tanácsokkal — hanem valódi rendszerrel, amely a legsötétebb napokon is működik. Nem találtam. Ezért lettem én az.
Amit itt osztok meg — a blogban, a tanfolyamban, a recepteskönyvben — mind olyasmi, amit én is használok. Nem tökéletes rendszer, mert tökéletes nem létezik. De működő igen.
Ha most a sötétségben vagy
Akkor is idetaláltál. Sőt, lehet, hogy pont ezért.
Nem kell most semmi nagyot tenni. Elég elolvasni egy cikket. Elég megnézni, miről szól a tanfolyam. Elég tudni, hogy van valaki, aki érti, mert átélte.
Én itt vagyok.
Néha írok. Mindig őszintén.
Nem heti motivációs idézet — hanem valódi levelek a gyógyulásról, az életmódváltásról és arról, ami éppen zajlik. Amikor van mondanivalóm, ott vagyok a postaládádban.