„Hogy lehetek ennyire lusta, hogy még azt a pár edényt sem vagyok képes elmosni?” „Mindenki más képes tisztaságot tartani maga körül, csak én nem bírok?” „Csak fel kéne állnom és kimenni a konyhába… de egyszerűen nincs értelme. Utálom. Nem bírok felkelni.”
Ismerősek ezek a mondatok a belső monológodból?
Nekem félelmetesen ismerősek. Nálam a mosatlan edények száma mindig egyenesen arányos azzal a mentális állapottal, amiben éppen vagyok. Két okból tud nálam felhalmozódni a torony: vagy mert annyira ramatyul vagyok, hogy semminek – főleg egy olyan undi, fárasztó és utálatos dolognak, mint a mosogatás – nincs értelme. Vagy a másik véglet: amikor 200%-on pörgök, mindent elönt a mánia, és sajnálom rá az időt a munka mellett.
Mivel az életem nagy részét vagy az egyik, vagy a másik állapotban töltöttem (a stabil fázis, a mánia és depresszió nélküli napok még nekem is nagyon újak, épp csak ismerkedem velük), nálam szinte mindig van mosatlan.
Akkor most tényleg lusta vagyok? – kérdezhetnéd te is magadtól, miközben a konyhapultot nézed.
Nem, nem vagy lusta.
Csak épp a mosogatás az ezredik a prioritási listádon, amikor 10%-on élsz, és minden létező energiád arra megy el, hogy a saját agyad ellen harcolj a túlélésért.
Amikor életbe lép a funkcionális diszfunkció
Mi lenne, ha emiatt nem bántanád többet magad? Mi lenne, ha megértenéd, hogy ami nálad most történik, az nem igénytelenség, hanem a funkcionális diszfunkció?
Ez a hangzatos kifejezés magyarul annyit tesz: nem koszos vagy lusta ember vagy, hanem egyszerűen egy 10%-os napon nincs energiád a végrehajtó funkcióid működtetésére.
Mik azok a végrehajtó funkciók? Ez az agyadnak az a „vezérlőközpontja”, ami segít megtervezni, elkezdeni és végigvinni egy feladatot. Amikor depresszióval, szorongással vagy akut mentális epizódokkal küzdesz, ez a központ konkrétan lekapcsol, mint a kismegszakító a viharban. Nem az akaratod hiányzik. Az agyadnak az a része van blokkolva, ami kiadná a parancsot a lábadnak, hogy induljon meg a konyha felé.
Hogyan működj zombiként a mosogató előtt?
Sajnos akármilyen mélyen is vagyunk, a mosatlan edények nem fognak maguktól eltűnni. De nem mindegy, hogyan állsz neki. Íme a trükkök, amiket én vetek be a legnehezebb napjaimon:
1. Az 5 perces / 3 edényes szabály
Ne akard az egész konyhát ragyogóvá varázsolni. Ha csak két tányérra vagy egyetlen lábosra van erőd, akkor csak annyit csinálj meg! Vegyél egy nagy levegőt, számolj vissza háromtól: 3… 2… 1… és indulj meg. Hidd el, ha csak 3 edényt elmosol, már sokkal jobban leszel. Hülyeségnek hangzik? Lehet. De ahogy a környezetünk leképezi a belső világunkat, úgy a körülményeink is visszahatnak ránk. Koszos edény a következő étkezésnél is termelődni fog, de most ne a jövővel harcolj. Csak arra a 3 edényre koncentrálj. Ezzel az 5 perccel bebizonyítod magadnak, hogy abban a pillanatban nem a depresszió győzött.
2. Csalj a figyelemmel (Hangoskönyv és hangüzenetek)
Csökkentsd a feladat nehézségét azzal, hogy eltereled az agyad. Én például imádok krimiket vagy hangoskönyveket hallgatni közben. A legjobb barátnőmmel pedig egy egész rendszert építettünk erre: ő a fél-egy órás hangüzeneteit szinte mindig mosogatás közben veszi fel nekem, én pedig az ő hangját hallgatom, miközben én is a habot sikálom. Észrevétlenül telik az idő, és a magány is eltűnik.
A legnagyobb teljesítmény
Tudom, hogy van olyan nap, amikor felkelni sincs erőd, nemhogy hangoskönyvet hallgatni. Amikor olyan sötét minden, hogy egyszerűen nem megy. Ezért raktam a legeslegelejére a 3 edény szabályát.
Ha ma csak 3 edényt mostál el, kérlek, bátran dicsérd meg magad érte. Mert akut fázisban, egy nehéz epizódban néha a létező legnagyobb emberi teljesítmény az, hogy az ember elmosott három tányért.
Emlékszem, amikor a legsötétebb időszakomban a barátnőm aggódva kérdezte telefonon, hogy mit csináltam ma. Csak annyit tudtam mondani: „Semmit… de végre ki tudtam menni 5 percre mosogatni.” És a mai napig emlékszem a hangjára, és ahogy velem együtt örült. Mert ő pontosan tudta, hogy abban az állapotban az az 5 perc nekem egy rohadt nagy, hősies erőfeszítésembe került.
Ha ma neked is csak 5 percre volt erőd a konyhában – vagy ha egyre sem –, tudd, hogy én is pontosan ugyanúgy büszke vagyok rád. Nem a tiszta konyhapult határozza meg az emberi értékedet. Hanem te magad.
Ma is légy végtelenül szelíd magadhoz. Holnap is lesz nap.
Még többre lenne szükséged a gyógyuláshoz?
Ez a blogposzt csak egy töredéke annak, amit az elmúlt 11 évben megtanultam a depresszióval, szorongással és bipoláris zavarral való együttéléséről.
Az „Újra Működöm” könyvben megkapod a teljes rendszert: a legsötétebb napoktól a stabil hétköznapokig. Nem elmélet. Nem motiváció. Hanem az, ami tényleg működik – akkor is, amikor 10%-on működsz.
Több ilyet olvasnál? Iratkozz fel a hírlevélre!
Néha írok. Mindig őszintén.
Nem heti motivációs idézet — hanem valódi levelek a gyógyulásról, az életmódváltásról és arról, ami éppen zajlik. Amikor van mondanivalóm, ott vagyok a postaládádban.