Miért nem elég csak várni, hogy elmúljon a depresszió?
Tudom, hogy nem könnyű. Én közel tíz évet pazaroltam el az életemből arra, hogy egyszerűen csak vártam, hogy elmúljon a depressziós fázis. Mert előbb-utóbb – vagy a vége felé már inkább utóbb – mindig elmúlt. De semmit nem tettem érte, csak próbáltam valahogy a víz felett tartani a fejemet.
Ha most épp a legsötétebb periódusodban vagy, teljesen érthető, ha ez a puszta túlélés a maximum, amit meg tudsz tenni magadért. És ez így van rendjén. Itt vagyunk, nem vagy egyedül.
De el fog jönni egy pont – lehet, hogy csak egyetlen óra lesz, lehet, hogy néhány nap –, amikor azt érzed majd, hogy egy hajszálnyival jobban vagy. Ezt hívom én cselekvési küszöbnek.
A cselekvési küszöb: Hogyan segít a mozgás a depresszió ellen?
Na, itt kell megfogni a dolgokat! Itt kell belépnie annak a döntésnek, hogy teszel magadért. Elindulsz egy tízperces, húszperces sétára. Ha utálod, ha nincs kedved, ha egyáltalán nem akarsz menni, akkor is mész. Van egy zseniális könyv, aminek az a címe, hogy A depresszió utálja a mozgó célpontot. Ez a létező legpontosabb megfogalmazás, és én a saját bőrömön tapasztaltam meg, mennyire igaz. Nem kell azonnal megváltani a világot: elég egy rövid séta vagy egy pár perces otthoni átmozgató torna.
Ilyenkor, a cselekvési küszöbön tudsz tudatosan odafigyelni arra is, hogy a bél-agy tengelyedet támogatva olyan ételeket egyél, amik védik a mentális egészségedet. (Ehhez egyébként találsz 20 szuper, gyors receptet a recepteskönyvemben, és még rengeteg tippet a blogon).
Tudom, hogy iszonyatosan nehéz. Sőt. Panaszkodni, kiírni a zárt csoportokba, hogy szorít a mellkasod, hogy szédülsz, zsibbadsz, hányingered van vagy szapora a szívverésed – ez is teljesen rendben van egy darabig, mert a sorstársak tapasztalatai rengeteget segíthetnek.
De eljön az a pont, amikor már nem szabad csak panaszkodni, és örökké a melegfrontra fogni, ha rosszul vagyunk. Bele kell tenni a melót.
Tudod, mennyiszer mentem úgy futni, hogy semmi kedvem nem volt, utáltam az egészet és legszívesebben otthon maradtam volna? Elmondom: tízből nyolcszor. De megyek. Mert tudom, hogy segít. Akkor is, ha csak 3-4 kilométert vánszorgok, de mozgok, kint vagyok a lakásból, és amíg minden egyes méteren az életemért küzdök, addig sem agyalok. Sem a munkán, sem a problémáimon.
Bél-agy tengely és agyköd ellen: Az életmódváltás mint befektetés
Tudod, mennyiszer néztem vágyakozva a boltban a cukros, fehér lisztes kakaós csigát vagy a friss croissant-t? De lemondtam róluk, mert pontosan tudom: ha újra visszaállok ezekre a finomított, feldolgozott ételekre, azonnal visszatér a bénító agyköd. Azt pedig soha többé nem akarom.
Igen, nem volt könnyű. Igen, akkor is csinálni kellett, amikor tiszta szívből utáltam. De csináltam.
Nem azért írom ezt neked, mert én bármivel is erősebb lennék nálad. Te is pontosan meg tudod tenni. Csak el kell csípned azt a pici, törékeny pillanatot, amikor egy leheletnyivel jobban vagy, és abban a másodpercben át kell lépned a panaszkodásból és a külvilág hibáztatásából a tettek mezejére.
Ott vagy már a küszöbön? Akkor indulás.
Mi az az egyetlen apró dolog, amit MA megteszel magadért, még ha nincs is hozzá kedved? Írd meg kommentben, lépjünk át a küszöbön együtt!
Még többre lenne szükséged a gyógyuláshoz?
Ez a blogposzt csak egy töredéke annak, amit az elmúlt 11 évben megtanultam a depresszióval, szorongással és bipoláris zavarral való együttéléséről.
Az „Újra Működöm” könyvben megkapod a teljes rendszert: a legsötétebb napoktól a stabil hétköznapokig. Nem elmélet. Nem motiváció. Hanem az, ami tényleg működik – akkor is, amikor 10%-on működsz.
Több ilyet olvasnál? Iratkozz fel a hírlevélre!
Néha írok. Mindig őszintén.
Nem heti motivációs idézet — hanem valódi levelek a gyógyulásról, az életmódváltásról és arról, ami éppen zajlik. Amikor van mondanivalóm, ott vagyok a postaládádban.